Titoktörő

Szabadulás a csapdából

Néhány éve szerelmes lettem egy lányba a Facebook jóvoltából. Viharos szerelmünk mindössze négy napig tartott, de ez a történet most nem erről szól, csupán megismerkedésünk körülményei miatt teszek róla említést. Belefutottam egy topikba, ahol jó magyar szokás szerint kis hazánkat pocskondiázták, s megemlítettem, hogy azért nem oly rossz ez az ország, felhoztam példának az ízletes ételeket, s nem utolsó sorban a szép lányokat. A lány hevesen rám támadt, alig tudtam lecsillapítani, s mivel ez számára is meglepő módon sikerült, találkoztunk, beszélgettünk, s így alakult ki az említett kapcsolat.

Szerelmi gonosztevő, szerelmi áldozat

A középső csoportban már nagyon komoly, kiforrott – és kiváltképp független – érzelmei vannak a kisembernek: szerelem (igen szerelem!) és barátság, már létezik a legjobb barát fogalma. Így volt ez velem is. Ez nem olyan, mint apu, anyu szeretete, az a szeretet – bár jóllehet, a legfontosabb – mégsem rajtam múlott, magától jelen volt, készen kaptam, nem volt saját „alkotás”.

Ugyanakkor az oviban ott volt Klányi Jóska, akiről már akkor tudtam, hogy a legjobb barátom, ezt meg is beszéltük, mintegy véd- és dacszövetséget kötve a többiekkel szemben, megállapodtunk, hogy sokkal jobban odafigyelünk egymásra, mint másokra, mindig együtt játszunk és étkezünk, soha nem hagyjuk egymást cserben.