fbpx

Bea és a Fülöp-szigetek 1

Barkóczi Bea, a tiszadobi szépséges indiai táncosnő, taj-csi oktató, aki nem is oly régen az országot járta, végül - már Helyei László elvesztését követően - még a Nemzeti Színházban is fellépett a Füveskönyvek: Márai, Weöres, Hamvas "lélek-receptjei" táncosnőjeként, egész életében a világot járta, hogy tudását eredeti forrásból csiszolja. India, Irán után most hosszabb utazásra szánta el magát: a kivándorlás szándékát sem elvetve a Fülöp-szigetekre utazott, ahol Kelemen néven a "nagynéniknek" küldött leveleivel biztosítja itthoni szeretteit, hogy ezzel nem hagyta őket cserben. Megállapodtunk vele, hogy írásait - az idő társadalmi múlását nem tisztelve - közkinccsé tesszük. Következzék első levele valamikor 2016 novemberéből:

Bea 1

Drága Nagynénik!

Immáron lassan két  hete élvezem az filippinók és filippinák társaságát, de biz reggelente még mindig úgy járok, mint a nyuszika, aki az Óperenciás tengeren, de még az Üveghegyen is túl lakott. (Egyik reggel felkelt, körbenézett, és azt mondta: „Hű de kurva messze lakom”…)
Szóval ezért nem ugrottam haza a hosszú hétvégére…. Főleg, miután a helyi gépem még 7 órát késett, így 2 napi utazás után a tervezett 13 óra várakozásból még 20 óra lett a manilai repülőtéren. (Ami a méreteket illeti, a kínai átszállás nagyon jó alkalmat adott arra, hogy fokozatosan szokjam az átlag 1 méter 60 cm-es testmagasságot..) Így a 43 órai utazás porát rögvest a tengerbe zúdítottam – azóta még inkább probléma az elsavasodás. A hely neve Salvation, ahol most még az utolsó éjszakámat töltöm. Ennyi utazás után valóban „megváltás” volt megérkezni, viszont a tervezett egy hónap helyett végül csak 2 hetet maradok. A sziget nagyon pici, így minden áru importnak számít, ami nagyon drágává teszi. Viszont ahhoz nem elég pici, hogy ne legyen még az utolsó kunyhóban is TV, amit teljes hangerővel bőgetnek. Tulajdonképpen hajnal kettő és négy között van valami csendféle, amikor csak a kakukkok és a gekkók rikácsolnak. A karaoke tényleg nemzeti sportnak számít, még a helyi pap is beugrik az esti mise után a kocsmába egy sörre - arra hivatkozik, hogy Jézus is ivott bort, - és elénekel valami angol slágert a szeretetről (szakmai ártalom).
A tulaj - gazdaasszony, aki elvált - nagyon jó fej, már az összes helyi pletykába beavatott. (Ez főleg abból áll, hogy ki a látens homoszexuális,  és kinek van leszbikus kapcsolata a pincérnővel.) Ennyit még életemben nem röhögtem… Balázsra továbbra is buknak – a fiúk…  Én csak onnan tudom megkülönböztetni, hogy ki a lány, és a ki a ladyboy, hogy az „igazi nők” előbb megkérdezik Balázst, hogy van-e sok pénze, és csak utána jön, hogy szingli-e, vagy sem. A ladyboy viszont beéri az utóbbival… (Rám inkább a 20 éves fiúk buknak.)
Sajnos a tengerpart kicsit messzebb van, ahová fürödni járunk. Itt is gyönyörű, viszont tele van mérgező medúzával, aminek a csípése halálos. A másik veszélyforrás a „stone fish”, ami kőnek néz ki, de ha rálépsz, azonnali halált okoz. 
Pár napja voltunk egy magán-strandon, amit egy osztrák nő és egy olasz fickó üzemeltet. Számomra megdöbbentő volt, hogy pár méterre a parttól mindössze 2-3 méter mélyen olyan csoda van, amit eddig  csak a National Geographic-ban láttam. Bátran kijelenthetem, hogy életemben még ilyen szépet nem láttam. 
A kaja nem túl változatos számomra, első nap felfedeztem egy japán éttermet, ott van egyedül vega menü. A tulaj egy 30 év körüli filippina, aki 6 évet élt Japánban. Már első nap összebarátkoztunk, és meghívtak magukhoz italozni. (A fiúk 25 éves whiskyt, mi sört ittunk.) Ő is táncos, ráadásul Hello Kitty rajongó! Van egy magánszigetük, elég elfogadható árakkal. (6000 Ft/éj. A szomszéd szigeten több, mint százezer, persze abban van reggeli is…) 14-én megyek megnézni, mert oda is meghívtak. Szeretnék oda elvonulást szervezni. Gyönyörű, fehér homokos partja van vizi bocikkal! North Cay néven meg lehet nézni a Facebookon!
Ha minden igaz, holnaptól egy olyan helyen lakom, ahol van egy vízesés, és lehet benne fürödni. A helyieknek hideg – meg se közelíti a Tisza vizét nyáron – ezért csak a külföldiek fürödnek benne. Itt a tenger olyan meleg, mint a termálvíz, alig merek benne úszni. Már nagyon várom, hogy vízközelben legyek, mert a bőröm tiszta ragyás a sok izzadságcsepptől. 
Fotókat egyelőre nem tudok küldeni, mert túl nagy felbontásúak, és nem tudjuk lebutítani. Két hét múlva megyünk egy nagyobb szigetre, vízumot hosszabbítani, ott szeretnék majd skimboardot venni, és bekapcsolódni a helyi sportéletbe. És persze megnézni a világ legnagyobb földalatti folyóját Puerto Princessában, ha már ott vagyok…
Legközelebb onnan jelentkezem: Kelemen