fbpx

Szex és/vagy szerelem

szerelem - lét - bizonytalanság

Távolról nézve csupán a képzelet birodalmában létezhet a Földnél barátságosabb bolygó, s még ez sem állítható biztosan. Sokat ígérő gyönyörű kéksége olyan összefüggő bonyolult kuszaságot ölel magába szeleivel, viharaival, napsütésével, vizeivel, erdeivel, melynek végeredménye az élet, s benne a mi évezredek óta érlelődő civilizációnk. Itt van benne ez a furcsa teremtmény, az ember, amelynek már puszta látványa is ellentmond az Univerzumot amúgy jellemző harmóniának: két kezének használata a józan észnek ellentmondó testhelyzetet eredményezett, a kismacskák elnéző mosollyal nyugtázzák, amikor ő is megkísérel feljutni a szekrény tetejére, s ehhez széket vagy létrát kell segítségül hívnia. Az mostanra már kideríthetetlen, vajon a változatos öltözködés, azaz a másiktól való látványos megkülönböztetés iránti vágy vezetett-e bőrének védtelenné csupaszításához, vagy ez is csak egyike a sors fintorának. Akárhogy is, alaposan benépesítette a Földet, uralma alá hajtotta, s most itt állunk a valósággal körülvéve, azzal, ami van, ami olyan, amilyen.

Közelről nézve a Földet – bármilyen csodálatos is – az emberi élet szempontjából óhatatlanul szembesülünk néhány odakintről nem látható nehézséggel, amelyek jelentősége az Univerzum szempontjából amúgy elhanyagolható. A már megszerzett – vagy ajándékba kapott – élet fenntartása, a bonyolult vegykonyha működéséhez szükséges alapanyagok, azaz az étel biztosítása: vadászat puszta kézzel vagy kezdetleges eszközökkel, fáradságos földművelés, vagy a mindezt kiváltó pénz megszerzésnek nehézségei, hadakozás a rendszerint fafejű, hatalmaskodó főnökkel, szerencsétlenebb esetben sorban állás a munkanélküliek hivatalában, harc az étterem-közeli kukáért a többi hajléktalannal. A meleget adó napsütés elviselhetetlen perzseléssé fokozódhat, hiánya pedig jeges hóviharral tépázza a szabadban rekedt védteleneket, a vizek medrüket megunva a magasba vágynak, majd otthonuk messzeségétől elborzadva kétségbeesetten aláhullnak, bőrig áztatva a fedél alatt nem állókat.  

Az élők tehát éhesek, fáznak, s otthonra vágynak. A csak magasabb rendű törvények szerint élő állatok könnyedén legyűrik ezeket az akadályokat: lyukat fúrnak, fészket építenek, felkutatják a szükséges magokat, vagy egymást levadásszák, s megeszik, ha pedig nem járnak sikerrel, elpusztulnak, s így szolgálják társaik fennmaradását. Fel sem merül bennük a valóság megkérdőjelezése, jutalmuk a nagy egész részeként való puszta létezés által nyújtott – élethosszig tartó – boldogság, a Teremtő művészi zsenialitását leképező szépség. Átok vagy áldás, az ember képes a magasabb rendű gondolkodásra, s ezzel ő maga is teremtővé vált, megalkotta mindazokat az energiákat, amelyektől a nehézségek leküzdését remélte: pénz és hatalom. Nem elégedett meg az Ég által kizárólagosan neki szánt ajándékkal: a szerelemmel, ami nem más, mint maga az ambrózia, egyetlen cseppje elegendő az élet létrehozásához. A szerelmesek vajon belegondolnak-e abba, hogy amikor megváltozott tudatállapotban, boldogságban úszva megalkotják szerelmük gyümölcsét, kinek sírása – valójában az élet üdvözlésének diadalüvöltéséről van szó – 9 hónap múltán örömkönnyeket csal szemükbe, tulajdonképpen a világ teremtésének folyamatából kapnak ízelítőt? Talán nem mindenki, sőt, sokan nem is részesülnek a szerencsében, s ilyen-olyan okokból a szerelem áldása nélkül kénytelenek leélni életüket. Ők a világ keletkezését sok milliárd dolláros részecskegyorsítóktól remélik megfejteni, miközben legbensőbb énjük titkon arra vár, hogy a Higgs-bozon helyett az isteni szikra a labor-asszisztens egyetlen pillantása formájában gyújtsa lángra lelküket.  

Biztonság. Erre vágyik az ember, kicsiny korától erre neveli a felnőtt társadalom: tanulj, hogy jó állásod legyen, keress sok pénzt, amivel megvásárolhatod a biztonságot, a lakást, az ételt, a ruhákat, a meleget, a lehetőséget, hogy mindezt gyermekeidnek is tovább add. Mindehhez az energia, a közvetítő a pénz, ha ebből sok van, neked is sok energiád van, s képes vagy belőle még többet szerezni, ha kevés, a megszerzésére fordított görcsös igyekezet elgyengít, s megnehezíti, ellehetetleníti megszerzését. A férfiak egy része az ördöggel is cimborál, hatalomra tör, melynek segítségével fáradságos munka nélkül is megteremthető a biztonsághoz szükséges pénz, a nők sokszor – feladva álmaikat – elegendő pénzzel és hatalommal rendelkező férfiak rabnőivé válnak, manapság feleség, szerető címszó alatt. A biztonsághoz elegendő pénz: illúzió. Amikor ennyi milliárd ember él a Földön, azoknak száma, kiknek elegendő pénz áll rendelkezésre az elegendő biztonsághoz, elhanyagolható, a matematika nyelvén megfogalmazva tart a nullához, azaz valójában nincs is. Az éhhalál szélén álló ember számára a nem éhező már elérhetetlenül gazdag, a mélyszegénységben élő segélyezett számára a munkával rendelkezők élete az álom, akinek van munkája, a csúcsvezetők keresetét irigyli, a gazdagok pedig a hírességeket, a még gazdagabbakat, s nem is beszélve a vagyon által keletkező – komoly nehézségeket okozó – újabb problémákról, a pénz megőrzéséről, magas adókról, az elvárt jótékonysági kényszerről. A lét fenntartásáért folyó állandó harc, küzdelem az elegendő pénz, az elegendő biztonság megteremtéséért szinte élethossziglan leköti az ember energiáját az iskolapadtól a nyugdíjas évekig. Ráadásul e küzdelem során mindenki saját világába bezárva egyedül tartja a frontot, a család csak ideig-óráig nyújt segítséget, a társadalom által kínált segítség pedig nem tartós, így nem valós, igazából csak a létezését hirdetők munkájának szemfényvesztő része. Ez a közeg, ez a környezet nem kedvez a boldogságnak, a magát országhatárokkal mesterségesen szétszabdaló emberiség népei országuk sikerét a GDP-vel, a Bruttó Hazai Termékkel, azaz a pénzzel mérik, s csupán egyetlen ország – Bhután – használ más mérőszámot, a Bruttó Nemzeti Boldogságot, melynek méréséről nemrég már Japán is döntést hozott.  

Az Univerzum látja ezt, tudja ezt. Elküldi Ámort, aki válogatás nélkül, bőkezűen, számolatlanul szórja nyilait szerte a világon, nem nézve ki szegény, ki gazdag, majd’ mindenkit megajándékoz a kívülről jövő, korlátlan energiát nyújtó szerelemmel. Akiket eltalál, sokszor váratlanul, hirtelen azon kapják magukat, hogy kikerültek a hétköznapok körforgásából, tudatuk megváltozik, a nehézségek eltörpülnek, jelentéktelenné válnak, minden más energia, meleg, fény, pénz és siker társul szegődik hozzájuk, kisugárzásuk az irigyek törpe kisebbségén kívül mindenkit megvilágít, s arra késztet, hogy segítse felhőtlen boldogságukat. Ha majd az állam is megteszi ezt, akkor beszélhetünk először fejlett társadalomról, ha a szerelmesek adókedvezményben részesülnek, közülük a rászorultak szociális fészekhez jutnak, akkor beszélhetünk fejlett adórendszerről. Addig azonban a szerelmesek válaszút előtt állnak: boldogság vagy biztonság? A rideg valóság, a mókuskerékben eltöltött hajsza felemésztheti-e a bennük fogant szerelmet, s lemondva róla jó esetben elérve a várva-várt biztonságot ott találják magukat telt bendővel a meleg lakosztályban sivár lelki magányban? Vagy fittyet hányva minden józan észnek hátrahagyják eddigi életüket, csak a szerelemnek élnek, a boldogságban lubickolva felégetik javaikat, önmagukat, életüket, vállalva, hogy a hátralevő rövid időben – akár Csáth Géza novellájában az ópiumszívók – földöntúli magasságokba jutnak a hétköznapi emberek világával összehasonlítva?  

A jó döntéshez nem kell más, csak a valóság egyszerű tudomásulvétele. A szerelem kimeríthetetlen energiaforrás. Miután megfogant, csekély táplálásra szorul a másik félben is tomboló feleslegből, az is csak színesítését, örökös megújulását szolgálja. Ez a kétmagos energiarendszer – persze elképzelhetők bonyolultabb összetételek is – képes megtermékenyíteni a többi ember által keltett energiát is, erőt adhat a jobb munkához, ihletet az alkotáshoz, magabiztosságot a mindennapokban helytálláshoz. Megőrzése, tisztelete s szeretete a legjobb befektetése a szerencsések ölébe hullott isteni ajándéknak, megbecsülése és életünk szolgálatába állítása pedig boldogulásunk záloga, miközben a boldogság természetes melléktermékként életformává válik.  

Al Mate