Kis magyar szélhámia

Mindig rácsodálkozom az emberi arcátlanság minden határt túllépő újabb és újabb megnyilvánulására. A marketing minap engem ért vadhajtása azonban arra is késztetett, hogy tollat ragadjak, s közkinccsé tegyem, hiénáknak ötlet gyanánt, áldozatoknak védelmezőül.

Telefonhívást kaptam, melyben egy kedves női hang udvariasan tájékoztatott, hogy „50 éven felülieknek országos általános egészségügyi szűrővizsgálat indult térítésmentesen, TB finanszírozással. Páty – ahol lakom – a Budapest II. kerületi Egészségmegőrző Központhoz tartozik, így egyeztetnének velem egy időpontot a várakozás elkerülése végett.” Tetszett az ötlet, s bár általában – szerencse fia lévén – nincs bajom, gondoltam az ilyesmi nem árt. Állandóan azt hallani, hogy megelőzéssel milyen óriási előnyök érhetők el az egészség védelmének frontján. Megállapodtunk egy néhány nappal későbbi reggeli időpontban, s még egy SMS üzenetet is kaptam emlékeztetőül az időpontról és a helyszínről. Előzetesen nagy elégedettséggel töltött el a magyar egészségügy e korszerű fejlettségi szintje, s nagy érdeklődéssel vártam a vizsgálatot.

A megadott időben autóval a közelbe utaztam, de kissé távolabb parkoltam le, hogy egészségügyi okokból – stílszerűen – gyalogosan közelítsem meg a helyszínt. Káplár utca a cél, a Marcibányi tér és a Városmajor közötti utcácska. Nosztalgiával eltelve sétáltam a gyermekkoromat idéző épületek között. Az MHSZ Központi Lövész Klub épületét megkaparintotta valaki az „újak” közül, a Művelődési Központ – egyelőre – maradt. A mozgássérültek központjára még senki sem vetett szemet, sőt gyönyörűen felújították. Az egykori Ganz Óvoda helyén, ahol gyermekkorom 3 évét töltöttem, ma a német-magyar gazdasági társaság székel. A nyitott teniszpályák egy részét a Marcibányi téren már rég beépítették, ping-pong csarnok és fallabda terem szolgálja a sportolni vágyókat, a Ganz Villamossági Művek helyét pedig átvette a Millenáris Park. A megadott címre érve elbizonytalanodtam, ugyanis sehol sem szerepelt az Egészségmegőrző Központ táblája. Volt ugyan egy céges bejárat, melynek ajtajára „Félfogadási idő” táblázat volt kitűzve, de a helyiség egyértelműen valamiféle vállalkozásra utalt, ahol valamiféle berendezések értékesítése folyik. A kihelyezett plakátok ugyanis légtechnikai készülékekre, speciális matracra utaltak. Gondoltam – naivan – az egészségügy pénzügyi nehézségekkel küszködik, minden lehetséges módot megragadnak a bevételek növelésére. Bizonytalan téblábolásomat észlelve egy vékony, csinos, szép szemű fiatal lány szólított meg, kérdés nélkül biztosított róla, hogy jó helyen járok, s betessékelt. Egy recepciós asztalon levő listáról beazonosított, leültetett, s kis türelmet kért, míg visszatér a vizsgálatot végző személlyel.

Néhány percig egyedül maradtam, s ezalatt agyamba kúszott a sötét gyanú, hogy itt bizony semmi nem az, amire számítottam, s amiről szó esett a telefonban. Az ösztönösen előtörő düh – amely arra a gondolatra ébredt bennem, hogy valamilyen termékbemutatóra csaltak el – hamar elillant belőlem, részben a lelki higiénia, részben a feltámadó játékszenvedély miatt, amit a váratlan élethelyzetek átélése jelent számomra. A lány visszatért, közölte, hogy úgy adódott, a vizsgálatot ő maga fogja elvégezni, s bekísért egy hátsó szobába. Ott egy asztal volt, néhány szék, az asztalon számítógép, amiből egy drót lógott ki, rajta egy rudacskával. Kérte, hogy üljek le, s néhány kérdéssel indított, amelyek azonnal bizonyossá tették számomra, hogy gyanúm nem volt alaptalan. Nevem, korom – melyek nyilvánvaló, hogy az egészségügy rendelkezésére állnak – után olyan kérdések következtek, amit még egy általános iskolai egészségügyi biológia órán is méréssel állapítanak meg: magasságom és súlyom. Ezt követően megkért, hogy a kezembe adott rudacskát közepes erősséggel szorítsam meg egyik kezemmel, melyről előzőleg a karórát el kellett távolítanom, s egy percig ne mozogjak, ne beszéljek. Megtettem. A rudacskán megszakított fém borítások voltak, amelyek legalábbis valamilyen ellenállás mérésre alkalmasak – villamosmérnök vagyok, bocs…, – egyéb jellemzője nem volt. A mérés után visszavehettem az órámat, majd egy másik terembe mentünk át, ahol ismét néhány percre magamra maradtam, míg megérkezik a szakember, aki kiértékeli a kinyomtatott 2-oldalas eredményt.

A falra aggatott látványos plakátokban gyönyörködtem, amelyek egy matracot ábrázoltak, amiből drót állt ki, nyilván azért, hogy a matracba elektromos áramot vezessen, s az ott aztán kifejtse sok százezer forintos hatását. Az elektroszmogra gondoltam mosolyogva, amikor a lány visszatért, s közölte, ezt a beszélgetést is ő fogja lebonyolítani, mert a másik kollégának elfoglaltsága akadt. Maga elé vette a kinyomtatott listát, s kérdésekkel bombázott: miként táplálkozom, mennyit mozgok, milyen gyógyszereket, vitaminokat szedek, van e krónikus betegségem, milyen gyakran járok orvoshoz? Előadtam, hogy hetente kétszer erőnléti edzéseket hajtok végre abban a klubban, ahol úszom, a többi napon legkevesebb napi fél órát jógázom. Egy fogyókúra miatt a lehető legegészségesebben táplálkozom, délelőtt csak gyümölcsöket fogyasztok, ebédre sovány húst vagy halat, sovány sajtot, semmi kenyér, semmi krumpli, saláták, gyümölcslevek. Könnyű vacsora legkésőbb 6-ig. Semmilyen gyógyszert és vitamint nem szedek, s orvoshoz sem járok, mert szerencsés ember vagyok, egyszerűen nincs semmi bajom az egészségemmel. – Whááuu! – mondta a lány, majd megemlítette, hogy nem is lenne értelme vitaminokat szednem, mert az eredmény máj-gyengeséget mutat, s emiatt a vitaminok amúgy sem tudnának felszívódni. (Ezen magamban nagyot kacagtam…) Aztán rátért, hogy az immunrendszerem kissé gyenge, s plakkok is találhatók az ereimben, így hamarosan szív- és érrendszeri problémáim adódhatnak, hiszen a szívnek a szükségesnél nagyobb energiájába kerül a vér áramoltatása, de szerencsére még nem jelentkeztek ennek látható tünetei. Ez nyilvánvalóan egészségtudatos életmódomnak és táplálkozásomnak köszönhető. Elmondta, hogy a korombeliek általában gyógyszereket szednek és orvoshoz járnak.

Ekkor végre eljött az igazság pillanata.

Megkérdezte, hogy mi a foglalkozásom, nyilvánvalóan anyagi hátterem feltérképezése következett. Elmondtam, hogy három tevékenységem is van: mint villamosmérnök az elektroszmog elleni védekezés specialistája vagyok, könyvelő vállalkozásom is van, sőt írással is foglalkoznék, ha lenne rá elegendő időm. – Whááuu! – mondta ismét a lány, majd megemlítette, hogy egy írással foglalkozó személynek különösen fontos, hogy az immunrendszere és izületeinek állapota nagyon rendben legyen. – Látom az élete teljes, s nem unatkozik. Mindent kipróbál, gondolom. – Igen mindent, s ezt szó szerint kell érteni! – válaszoltam. – Vágyik valamire az életben, mire lenne szüksége? – kérdezte. – Időre. Arra lenne egyedül szükségem, elegendő időre, kevés a 24 óra. – feleltem.

Megkérdezte, hogy mit tudok az alternatív gyógymódokról. Elmondtam, hogy behatóan tanulmányoztam a kínai orvoslás eredményeit, az akupunktúrát, akupresszúrát, a különféle masszázsokat, a jóga egészségvédő hatását nagyra becsülöm, ugyanakkor a homeopátiát – különösen annak fehér bogyóit – humbugnak tartom, hacsak nem tekintem a placebo hatás gyógyító erejét. Kitértem arra, mennyire lenyűgöz a placebo betegségek placebo módszerekkel történő eredményes gyógyítása, azaz amikor képzelt betegségeket valódi hatással nem bíró, azonban drága eszközökkel gyógyítanak nagy sikerrel, s a siker nagysága arányos az ár növekedésével. Mindazonáltal elképzelhetőnek tartok általam még nem ismert, más nagy hatású alternatív gyógymódokat is, melyekre nyitott lennék, ha beteg lennék.

A lány nem kapcsolt… Előadta, hogy ők is alternatív gyógyítással foglalkoznak. Eszközöket értékesítenek, amelyekről kollégája tud nagyobb részletezettségű előadást tartani. Az otthon használható eszközöket természetesen meg kell vásárolni, azonban az eljárás itt nem ér véget, négy éves figyelés követi, az egészségi állapot ellenőrző méréseivel, amelyek szintén térítésmentesek. Ezt a beszélgetést innentől nem kívántam folytatni, a játékból elég volt, így bevetettem szokásos módszeremet – nevezetesen olyant kell mondani, ami a legrövidebb idő alatt véget vet a nem kívánt témának – s rátértem anyagi helyzetemre: – Nézze, jelenleg lakásfelújítás közepén tartok, amely minden anyagi forrásomat felemészti. Ahová edzeni járok, tele van drága amerikai gépekkel, így nem lenne értelme otthonra néhány tízezer vagy néhány százezer forintos gépet megvásárolni. (Ez az a rész, hogy MOST semmiképpen nem fogok tőlük vásárolni.) Most indul egy üzleti projektem, ami anyagi helyzetemet radikálisan feljavítja, néhány hónap múlva valószínűleg jelentkezik a várt eredmény, s akkor megengedhetem majd magamnak, hogy bármit megvásároljak, akár különösebb gondolkodás nélkül. (Ez az a rész, ami azonnal hatást gyakorol: nem szabad most több időd pazarolni az áldozatra, akkor kell majd, amikor feltételei beérnek.)

– Rendben, akkor köszönjük, hogy meglátogatott. Szívesen megadom a telefonszámom, hívjon bármikor, amikor szükség lesz ránk. – mondta a lány, visszaigazolva, hogy módszerem eredményes volt. – Megkaphatom a vizsgálat eredményét? – kérdeztem. – Természetesen! – volt a válasz, s kezembe vehettem jövetelem céljának eredményét, arra került rá a telefonszám is.

Vidáman hagytam el a helyiséget. Elsétáltam a Fény utcai piacra, vásároltam némi gyümölcsöt, elrontottam a gyomromat egy kis nyers hallal, ittam egy speckó kávét, s az autó felé baktatva elhatároztam, hogy megírom a történteket.

Hazaérve átolvastam a mérési eredményeket. A bőr felületi ellenállásának mérésével – s természetesen más titkos, nem ismert módszerrel – a számítógépes program súlyos állapotomról tett tanúbizonyságot. Az egy dolog, hogy ereim állapota katasztrofális, a szív bal kamrájának állapota pedig kritikus. Májfunkcióm eredményeinek tükrében orvosi csoda, hogy életben vagyok. Csontritkulásom kilencszerese a határértéknek, s ezt reumás csontbetegség tetézi. Az elektromágneses sugárzás – mely méreganyagnak jelölt a kimutatáson – a megengedett érték kilencszerese. A nyomelemeknek jelölt C, E és D3 vitamin nem éri el a szükséges határértéket. Az aminósavak dupla értéket mutatnak, tobozmirigyem működése az alsó határérték fele. Férfi nemi működésem együtthatói a felét sem érik el az alsó határértékeknek. A mérés alkalmas volt még a spermiumok PH értékének kimutatására is, szerencsétlenségemre annak értéke sem éri el a szükséges alsó határt! (Szegény menyasszonyom…) Bőröm kollagén indexe, a koenzim értékek, s fehér vérsejt szintem, a csontburjánzási együttható a felét sem éri el az alsó határértékeknek, ugyanakkor az inzulin tartalom két és félszerese a felső határnak.

Nyilvánvaló, hogy nekem annyi!

Jött is egy telefon hazaérkezésem után, hogy a természetgyógyászuk is megvizsgálta az adatokat, s olyan súlyos rizikófaktorokat talált, hogy jó lenne, ha vissza tudnék menni egy félórás beszélgetésre a napokban. Ezt a felajánlást időhiányra hivatkozva elutasítottam, mert szeretném, ha hátralevő extrém rövid életemben lenne még időm ennek az írásnak a közzétételére…