Jelen és jövő - 2017. március 15.

JELEN

2017. március 15. FIDESZ (állami) nagygyűlés a Nemzeti Múzeumnál. Több tízezer ember, vegyes korú, kiegyensúlyozott emberek tömege, kik ünnepelni jöttek. Magyar, lengyel, székely zászlók, mindenkin kokárda. Népi muzsika és tánc, melyek közül csupán a széki lassú alkalmas a lélek húrjainak megpendítésére. Tarlós és Orbán beszédek, sok tapssal. A miniszterelnök felvázolja jövőképét, benne a sajátját is: a köztünk szaladgáló kisfiúk és copfos kislányok között ott találhatók a jövő bajnokai, tudósai és miniszterelnökei.

A tömeg széléről az ezer főnyi ellenzéktől csupán a hangulat megzavarására futja: sípok, kürtök, szirénák. Hatása nincs, szó szerint csak hangszennyezés, a közönség nagy része közömbös, a közelben állók dühét azonban kiváltja. A sajtó túldimenzionálja, hiszen végre valami konfliktus, történés, gyűlölködés.

A mellettem álló két méteres, harminc körüli férfi odaszól barátnőjének: "De megcsapnám őket!" Kisvártatva egy magányos vakmerő vállalkozó fütyülni kezd a békés tömeg kellős közepén. A hangulat agresszívra fordul, egy másik 30-as férfi pofon vágja a másként gondolkodót, aki nem rest, s alaposan fejbe vágja a támadót. Ez meglepi a tömeget, de mielőtt felocsúdna a biztonságiak kikísérik a renittenst, megelőzve a nagyobb bajt.

JÖVŐ

2017. március 15. MOMENTUM piknik a Városligetben. A helyszínen néhány száz lélek lézeng, a hangulat nem is lehetne békésebb. Lila lufik, kulturális sátrak (irodalom, színház, sport és társasjáték). Korszerű színpad intelligens lámpákkal, az elektronikus sajtó nagy számban a helyszínen, kamerák, mikrofonok, drónok. Mintha éreznék, hogy a jövő talán elkezdődik, s az itteni fiatalok nem szándékoznak megvárni, míg a copfos kislányok felnőnek, ahogyan azt a miniszterelnök képzeli.

Az ünnepi beszéd az Y generációnak megfelelő, csupán néhány perc, okostelefonból puskázva, lényege, hogy nem lesz beszéd, hallottuk már az iskolaudvarokon eleget. Inkább érezze magát mindenki jól a pikniken.

Betévedünk Arató tanár úr rendhagyó irodalomórájára, ahol Petőfiről beszél. A "Nemzeti dal" izgalmas, már-már zenei elemzése, más versekkel együtt, melyek a fiatal nemzedék tananyagából már kimaradtak. ("A nép nevében", "Dicsőséges nagyurak") Már értjük, hogy nem véletlenül... Végül "Az apostol" idézett sorainak hangulatával távozunk: 

"Ki embertársának fejet hajt,

Az, isten, tégedet csúfol!

Meg vagy csufolva, isten, ott a földön,

De ez örökké nem maradhat így,

Dicsőségednek helyreállni kell."