Kapaszkodó (A boldogság titka)

Nem oly rég Hévízen jártam. Úszkáltam a tóban, amikor egy mozdulatlan hölgyre lettem figyelmes a vízben. A tó közepén fából készült kapaszkodókat helyeztek el, melyekbe a megpihenni vágyó úszók fogódzkodhatnak. Egy ilyen – a vízből néhány centire kiemelkedő – korlátot nézett ki magának egy kiskacsa tollászkodás céljából. Kurkászta, igazgatta nedves tollazatát, hagyta, hogy a Nap sugaraitól majd megszáradjon. A nő – az ember – mindössze másfél méterre volt tőle, nem mozdult, nehogy elijessze a madárkát. Szemét le sem vette róla, ajkán mosoly, arcán pedig földöntúli boldogság látszott.

 Ekkor világosodott meg számomra a boldogság legmélyebb értelme, lényege.

Hősünk nyilvánvalóan nem véletlenül kereste fel a messze földön híres gyógyvizet. Valószínűleg valamilyen ízületi vagy más fájdalom gyötörte, amelyre – egyébként joggal – a magyar csodatótól remélt gyógyírt. Már az megalapozta lelkiállapotát, hogy ő maga minden tőle telhetőt megtett gyógyulásáért, amely ezáltal máris megkezdődött, ha már be nem következett. S ekkor találkozott valamilyen ősi, ritkán megtapasztalható állapottal, a természet eredeti, hamisítatlan világával. Semmi más nem történt, csupán közvetlen közelről megfigyelhette egy szabad madár puszta létezését, máshoz nem hasonlítható szépségét. Rövidke időre bepillantást nyert az eredetbe, arra a világra, amit eleink szent irataikban Paradicsomnak neveztek el.

Úgy tűnik, mi emberek nagyon távol kerültünk e helytől. Mondhatjuk, hogy az Úr kiűzött minket onnan Ádám és Éva bűne miatt, mondhatjuk, hogy a civilizáció ártalmai, az ember általi környezetrombolás okozta, vagy egyszerűen csak így alakult bolygónk sorsa csillagászati, éghajlati okokból, egy a lényeg: a Paradicsomot elvesztettük. Morzsái azonban itt maradtak, ezért lehetséges egyáltalán elképzelni, leírni szent és más irományokban, megfesteni csodálatos képeken.

Amikor ezzel az elveszett Paradicsommal kapcsolatba kerülünk, átéljük az ottlétet, visszakerülünk a hamisítatlan ősi állapotba, akár pillanatokra is: ez a BOLDOGSÁG.

Bárki bármikor, bárhol bármilyen boldogságban, örömben részesül, biztosan felismerhető ez az állapot, vagy ennek egy szelete. Ilyenkor nem számít a fájdalom, nélkülözés, gond és félelem, csak a létezés öröme az eredetben.