Szabadulás a csapdából

Néhány éve szerelmes lettem egy lányba a Facebook jóvoltából. Viharos szerelmünk mindössze négy napig tartott, de ez a történet most nem erről szól, csupán megismerkedésünk körülményei miatt teszek róla említést. Belefutottam egy topikba, ahol jó magyar szokás szerint kis hazánkat pocskondiázták, s megemlítettem, hogy azért nem oly rossz ez az ország, felhoztam példának az ízletes ételeket, s nem utolsó sorban a szép lányokat. A lány hevesen rám támadt, alig tudtam lecsillapítani, s mivel ez számára is meglepő módon sikerült, találkoztunk, beszélgettünk, s így alakult ki az említett kapcsolat.

Hogy kerül ez ide? Úgy, hogy nyilvános hozzászólásában arra szólított fel, hogy "valagnézegetés" helyett tennék inkább valami nemeset népemért. Ezzel bele is hullottam a hálózat marketing-csapdájába. Észlelte ugyanis, hogy a bűvös szót hozzászólás növekedés, később Messenger aktivitás, még később e-mail levelezés követte. Ezt az információt a Nagy Testvér elraktározta már-már végtelen memória-bugyraiba, hogy kellő pillanatban előhúzhassa.

Így is lett. Hónapok óta rendszeresen bombázott a hírfolyamban elhelyezett játék-reklámmal, váltig állítva, hogy a "Mobile Strike" a világ legjobb háborús játéka, olyannyira, hogy fiúk, lányok vegyesen, munkahelyen, szórakozóhelyeken mennyire élvezik. Mivel az erőszak a lehetséges legtávolabb áll hozzám, valamint sem a háborúk, sem a számítógépes játékok nem érdekelnek különösebben, erőfeszítése hiábavaló volt. A személyre szabott reklám akadémiai szintjén ekkor megjelenített egy újabb reklámot, amely mellett nem lehetett elmenni következmények nélkül. Egy vélhetően magasabb beosztású molett hölgy irodájába belép két másik szintén molett fiatal nő. Nem kövérek, de hangsúlyozottan túlsúly a jellemzőjük. Koruk 30-35 évre tehető. Az egyik lánytól egyszer csak egy valóságossá alakuló képzeletbeli helikopter indul el a főnök íróasztala felé, s felé, s rakéta-támadást indít. Az asztalon azonban hirtelen egy védőfal emelkedik, s elhárítja a robbanást. A főnöknő elégedetten mosolyog, a két másik lány csalódottan távozik. Aztán a felirat a "világ legjobb" háborús játék letöltésére buzdít. Mindez szokás szerint a legcsekélyebb mértékben sem ragadta volna meg figyelmemet, azonban a szereplőknek volt egy különleges tulajdonsága: mindháromnak hatalmas hátsója volt! A "valagnézegetés" szó korábbi előfordulása és a célzott marketing így talált egymásra. Gondolták, ha akkor hatott, most is fog. S tényleg! Annyira kíváncsi lettem a játék és a reklám e furcsa jellemzőjének összefüggésére, annyira semmi közük nem volt témában egymáshoz, hogy letötöttem az ingyenesen kínált alkalmazást.

MobileStrike

Hosszú percekig ismerkedtem a stratégiai játék szabályaival, lehetőségeivel. Lényegében egy államot lehet létrehozni, szövetségekbe lehet tömörülni, s később háborúzni. Ami magával ragadott, az az infrastruktúra kiépítésének lehetősége volt. Hogyan lehet erőforrásokat létrehozni a fennmaradás érdekében, építés, élelmiszer termelés, bányászat, kohászat stb. Mi a szerepe az energiahordozóknak, pénznek, banknak, kereskedelemnek. Jelen van a tudomány is, kutatás-fejlesztés, oktatás, kiképzés. Természetesen mindez háborús célokra kihegyezve. Feltételezem, hogy a katonai akadémiákon hasonló a tananyag. Nem jutottam el a játékban harci cselekményekig. Már a kiképzés fázisában kiderült ugyanis, hogy a legfejlettebb infrastruktúra birtokában is, gazdag, működő környezetben is szükség van munícióra, szinte korlátlan mennyiségben, ami rengeteg pénzbe kerül. A játékban felhasználható "arany" pedig a játékos valódi pénzébe. Kíváncsiságból én magam is "befektettem" 5 eurót. Minden további vásárlás már 20 eurót emésztett volna fel, ami kizárta, hogy ne a minduntalan felbukkanó "akciós" vásárlási ajánlatok azonnali kikapcsolását válasszam. Egy bizonyos fejlettségi szintig el lehet jutni megfontolt, körültekintő játékkal. Ami rengeteg időbe telik. Ezt tudja a szerző is, pénzért nemcsak virtuális aranyat, hanem időt is lehet vásárolni!

Nagyjából a harmadik napon, kialvatlan, szétcsúszott állapotban döbbentem rá, hogy nagy bajban vagyok. Tanultam ugyan valamit, vénségemre akár katonának vagy polgármesternek is elmehetnék, de itt valakik nem elégszenek meg azzal, hogy pénzt keressenek rajtam azzal, hogy én jól-rosszul múlatom a napot. Ha nem költök rájuk eleget, akkor megkaparintanak, magukhoz láncolnak, s elveszik legdrágább kincsemet, az időt. Olyan sokat rabolnak belőle, hogy egész vagyonomat rá kell költenem, hogy maradjon valamennyi. Ez a függőség semmiben nem különbözik az alkoholtól, a drogtól. Mielőtt elvonóba kényszerülem volna, valamennyi virtuális pénzemből lőszert vásároltam, a gyakorlótéren elpuffogtattam, majd módszeresen leromboltam mindent, amit építettem. Készítettem néhány fényképet a játékról, az általam létrehozott szépséges női parancsnokról, s töröltem az alkalmazást az iPad-ről.

Sőt, mindezt most le is írtam, okulásul azoknak, kiknek még nem késő.